夢野久作：縊死体
Jumeno Kjúszaku: Akasztott hulla

どこかの公園のベンチである。

A padon ülök valahol egy parkban.

眼の前には一条の噴水が、夕暮の青空高く高くあがっては落ち、あがっては落ちしている。

Az előttem lévő szökőkút vízsugara az alkonyodó ég magasába tör, majd aláhull, felemelkedik, majd ismét aláhull.

その噴水の音を聞きながら、私は二三枚の夕刊を拡げ散らしている。そうして、どの新聞を見ても、私が探している記事が見当らないことがわかると、私はニッタリと冷笑しながら、ゴシャゴシャに重ねて押し丸めた。

A csobogást hallgatva kiterítettem magam köré két-három esti újságot. Amikor az egyikben sem találtam meg a cikket, amit kerestem, titokzatos, hideg mosollyal az arcomon gombóccá gyűrtem a lapokat.

私が探している記事というのは今から一箇月ばかり前、郊外の或る空家の中で、私に絞め殺された可哀相な下町娘の死体に関する報道であった。

Azt a hírt kerestem, amiben arról a szerencsétlen, belvárosi lányról írnak, akit egy hónappal ezelőtt fojtottam meg egy lakatlan, külvárosi házban.

私は、その娘と深い恋仲になっていたものであるが、或る夕方のこと、その娘が私に会いに来た時の桃割れと振袖姿が、あんまり美し過ぎたので、私は息苦しさに堪えられなくなって、彼女を郊外の××踏切り附近の離れ家に連れ込んだ。そうして驚き怪しんでいる娘を、イキナリ一思いに絞め殺して、やっと重荷を卸（おろ）したような気持ちになったものである。万一こうでもしなかったら、俺はキチガイになったかも知れないぞ……と思いながら……。

Szoros szerelmi szálak fűztek hozzá, de egyik este, amikor találkoztunk, olyan szép volt a kontya és a ruhája, hogy elállt a lélegzetem. Nem bírtam tovább, és elvittem a külső kerület egy vasúti átjárója melletti, elhagyatott házba. Egy hirtelen gondolattól vezérelve megragadtam a meglepődött, értetlen lányt és megfojtottam. Olyan volt, mintha valami nagy tehertől szabadultam volna meg végre. Arra gondoltam, hogy akár bele is őrülhettem volna, ha nem teszem meg.

それから私は、その娘の扱帯（しごき）を解いて、部屋の鴨居（かもい）に引っかけて、縊死を遂げたように装わせておいた。そうして何喰わぬ顔をして下宿に帰ったものであるが、それ以来私は、毎日毎日、朝と晩と二度ずつ、おきまりのようにこの公園に来て、このベンチに腰をかけて、入口で買って来た二三枚の朝刊や夕刊に眼を通すのが、一つの習慣になってしまった。

Levettem a lány övét, és átvetve a szoba szemöldökfáján úgy rendeztem el a testet, mintha saját magát kötötte volna fel. Majd, mintha mi sem történt volna, visszatértem a szállásomra. Ettől a naptól kezdve bevett szokásommá vált reggel és este eljönni ide a parkba, leülni a padra és átnézni a bejáratnál vásárolt két-három újságot.

「振袖娘の縊死」

„Kimonós lány felakasztotta magát”

といったような標題を予期しながら……。そうして、そんな記事がどこにも発見されない事をたしかめると、その空家の上空に当る青い青い大気の色を見上げながら、ニヤリと一つ冷笑をするのが、やはり一つの習慣のようになってしまったのであった。

Ilyen szalagcímre számítottam… A szokás része lett, hogy miután megbizonyosodtam róla, hogy nincs ilyen cikk, jeges mosollyal az arcomon néztem fel a hatalmas, kék égre abba az irányba, ahol az a bizonyos lakatlan ház állt.

今もそうであった。私は二三枚の新聞紙をゴシャゴシャに丸めて、ベンチの下へ投げ込むと、バットを一本口に啣（くわ）えながら、その方向の曇った空を振り返った。そうして例の通りの冷笑を含みながらマッチを擦（す）ろうとしたが、その時にフト足下に落ちている一枚の新聞紙が眼に付くと、私はハッとして息を詰めた。

Most is ez történt. Az újságokat labdává gyűrve a pad alá dobtam, számba vettem egy cigarettát és hátrapillantottam arrafelé a borult égre. Mint mindig, most is hideg mosollyal gyújtottam volna meg a gyufát, amikor hirtelen megakadt a szemem egy újságlapon, ami a lábamnál hevert. Elakadt a lélegzetem!

それはやはり同じ日付けの夕刊の社会面であったが、誰かこのベンチに腰をかけた人が棄てて行ったものらしい。そのまん中の処に掲（だ）してある特種らしい三段抜きの大きな記事が、私の眼に電気のように飛び付いて来た。

Az aznap esti újság társadalmi közleményeket tartalmazó oldala volt, amit bizonyára eldobott valaki, aki ezen a padon ült. A lap közepén virító nagybetűs főhír elektromos áramként villant a szemembe:

空家の怪死体

××踏切附近の廃屋の中で

死後約一個月を経た半骸骨

会社員らしい若い背広男

Hulla a lakatlan házban

A ×× vasúti átjárónál az üres házban, kb. egy hónapos csontvázzá aszalódott egy

zakós fiatal férfi, feltételezhetően vállalati dolgozó teteme.

私はこの新聞記事を掴むと、夢中で公園を飛び出した。そうしてどこをどうして来たものか、××踏切り附近の思い出深い廃家の前に来て、茫然と突っ立っていた。

Felkaptam a lapot, és önkívületben rohantam ki vele a parkból. Nem tudom, hogyan és miként jutottam oda, de egyszer csak ott álltam kábultan az emlékezetes ház előtt.

私はやがて、片手に掴んだままの新聞紙に気が付くと、慌てて前後を見まわした。そうして誰も通っていないのを見澄ますと、思い切って表の扉（と）を開いて中に這入（はい）った。

Mikor ráeszméltem, hogy az egyik kezemben még mindig az újságlapot szorongatom, gyorsan körülnéztem. Megbizonyosodtam róla, hogy senki sem jár arra, majd határozott mozdulattal kinyitottam a bejárati ajtót, és beléptem.

空家の中は殆んど真暗であった。その中を探り探り娘の死体を吊るしておいた奥の八畳の間（ま）へ来て、マッチを擦って見ると……。

Az üres házban szinte koromsötét volt. Tapogatózva jutottam el ahhoz a belső, nyolc tatami nagyságú szobához, ahová a holttestet akasztottam. Gyufát gyújtottam, és…

「……………」

– …

……それは紛（まご）う方ない私の死体であった。

…a holttest bizony nem volt más, mint én magam.

バンドを梁（はり）に引っかけて、バットを啣えて、右手にマッチを、左手に新聞紙を掴んで……。

Egy övvel voltam a gerendához kötve, a számban cigaretta, jobb kezemben gyufa, bal kezemben pedig az újság…

私は驚きの余り気が遠くなって来た。マッチの燃えさしを取り落しながら……これは警察当局のトリックじゃないか……といったような疑いをチラリと頭の片隅に浮かめかけたようであったが、その瞬間に、思いもかけない私の背後（うしろ）のクラ暗（やみ）の中から、若い女の笑い声が聞えて来た。

Annyira meglepődtem, hogy majdnem elájultam. Leejtettem a körmömre égett gyufát…

– Ez a rendőrök csapdája lesz! – futott át a fejemen a gyanú, de ugyanebben a pillanatban váratlanul egy fiatal lány kacagása hangzott fel mögülem a sötétből.

それは私が絞め殺した彼女の声に相違なかった。

Ez a hang pedig minden kétséget kizáróan a barátnőmé volt, akit megfojtottam!

「オホホホホホホ……あたしの思いが、おわかりになって……」

– Hahaha! Ugye, most már tudod, mit éreztem…