芥川龍之介：　魔術
Akutagava Rjúnoszuke: Mágia

ある時雨（しぐれ）の降る晩のことです。私（わたし）を乗せた人力車（じんりきしゃ）は、何度も大森界隈（おおもりかいわい）の険（けわ）しい坂を上ったり下りたりして、やっと竹藪（たけやぶ）に囲まれた、小さな西洋館の前に梶棒（かじぼう）を下しました。もう鼠色のペンキの剥（は）げかかった、狭苦しい玄関には、車夫の出した提灯（ちょうちん）の明りで見ると、印度（インド）人マティラム・ミスラと日本字で書いた、これだけは新しい、瀬戸物の標札（ひょうさつ）がかかっています。

Egy esős estén történt. Az engem szállító riksa Ómori környékén ment dombra fel, dombra le, mígnem egy bambuszokkal körülvett kicsi, nyugati építésű ház előtt tette le a jármot. A riksás lámpása fényében látni lehetett a mállott, megszürkült festésű, kicsinyke bejáratnál függő, kivételesen újnak mondható porcelán névtáblát, amire japán betűkkel az indiai Matilam Miszler név volt pingálva.

マティラム・ミスラ君と云えば、もう皆さんの中にも、御存じの方が少くないかも知れません。ミスラ君は永年印度の独立を計っているカルカッタ生れの愛国者で、同時にまたハッサン・カンという名高い婆羅門（ばらもん）の秘法を学んだ、年の若い魔術（まじゅつ）の大家なのです。私はちょうど一月ばかり以前から、ある友人の紹介でミスラ君と交際していましたが、政治経済の問題などはいろいろ議論したことがあっても、肝腎（かんじん）の魔術を使う時には、まだ一度も居合せたことがありません。そこで今夜は前以て、魔術を使って見せてくれるように、手紙で頼んで置いてから、当時ミスラ君の住んでいた、寂しい大森の町はずれまで、人力車を急がせて来たのです。

A Matilam Miszler név már bizonyára ismerősen cseng az Önök fülében. Miszler a függetlenségért harcoló Kalkuttában született hazafi volt, egyben pedig a híres Hasszán Kán brahmán tanát elsajátító fiatal mágusmester. Egyik ismerősöm éppen egy hónapja mutatott be neki, így sokszor találkoztunk, de mindig csak politizáltunk, és nem volt rá alkalmam, hogy ott legyek, amikor azt a bizonyos mágiát használja. Ezért most előre megírtam neki, hogy ma este mutassa be nekem a tudományát. Emiatt siettem hozzá a riksával ide az elhagyatott Ómoriba.

私は雨に濡れながら、覚束（おぼつか）ない車夫の提灯の明りを便りにその標札の下にある呼鈴（よびりん）の釦（ボタン）を押しました。すると間もなく戸が開（あ）いて、玄関へ顔を出したのは、ミスラ君の世話をしている、背の低い日本人の御婆さんです。

Esőtől átázva nyomtam meg a riksás lámpájának derengő fényével megvilágított névtábla alatti csengőgombot. Erre nemsokára kinyílt az ajtó, és Miszler cselédje, egy töpörödött, japán öregasszony dugta ki a fejét.

「ミスラ君は御出でですか。」

– Jó estét! Itthon van Miszler?

「いらっしゃいます。先ほどからあなた様を御待ち兼ねでございました。」

– Jó estét! Már várja önt.

御婆さんは愛想（あいそ）よくこう言いながら、すぐその玄関のつきあたりにある、ミスラ君の部屋へ私を案内しました。

Barátságos válasza után az öregasszony rögtön Miszler bejárattal szembeni szobájába vezetett.

「今晩は、雨の降るのによく御出ででした。」

– Köszönöm, hogy ilyen esőben is elfáradt hozzám!

色のまっ黒な、眼の大きい、柔（やわらか）な口髭（くちひげ）のあるミスラ君は、テエブルの上にある石油ランプの心（しん）を撚（ねじ）りながら、元気よく私に挨拶（あいさつ）しました。

A sötét bőrű, nagy szemű, pihés bajszú Miszler az asztalon levő petróleumlámpa kanócát csavargatva köszöntött vidáman.

「いや、あなたの魔術さえ拝見出来れば、雨くらいは何ともありません。

– Ugyan, mit nekem az eső, ha láthatom a mágiáját!

私は椅子（いす）に腰かけてから、うす暗い石油ランプの光に照された、陰気な部屋の中を見廻しました。

Leültem a székre, és körbefuttattam a tekintetemet a halvány petróleumlámpa által megvilágított komor szobán.

ミスラ君の部屋は質素な西洋間で、まん中にテエブルが一つ、壁側（かべぎわ）に手ごろな書棚が一つ、それから窓の前に机が一つ——ほかにはただ我々の腰をかける、椅子が並んでいるだけです。しかもその椅子や机が、みんな古ぼけた物ばかりで、縁（ふち）へ赤く花模様を織り出した、派手（はで）なテエブル掛でさえ、今にもずたずたに裂けるかと思うほど、糸目が露（あらわ）になっていました。

Miszler szobája egyszerű nyugati stílusú volt, a közepén asztallal, a fal mellett egy közepes méretű könyvespolccal, az ablak mellett pedig egy íróasztallal. Ezeken a bútorokon kívül csak a nekünk odakészített székek álltak benne. Azonban mind a szék, mind az íróasztal nagyon ósdi volt, és még a cicomás, piros, virágmintával szegélyezett, szőtt asztalterítő is annyira foszlott volt, hogy úgy tűnt, szinte bármelyik pillanatban cafatokra szakadhat.

私たちは挨拶をすませてから、しばらくは外の竹藪に降る雨の音を聞くともなく聞いていましたが、やがてまたあの召使いの御婆さんが、紅茶の道具を持ってはいって来ると、ミスラ君は葉巻（はまき）の箱の蓋（ふた）を開けて、

「どうです。一本。」と勧（すす）めてくれました。

Miután köszöntöttük egymást, egy darabig csendben hallgattuk az eső hangját a bambuszok között. Nemsokára bejött az öreg cseléd a teáskészlettel, Miszler pedig felnyitotta a szivarosdoboz tetejét, és megkínált:

– Egy szivart?

「難有（ありがと）う。」

– Köszönöm!

私は遠慮（えんりょ）なく葉巻を一本取って、燐寸（マッチ）の火をうつしながら、

Nem kérettem magam, elvettem egyet, és miközben a gyufával meggyújtottam, ezt mondtam:

「確かあなたの御使いになる精霊（せいれい）は、ジンとかいう名前でしたね。するとこれから私が拝見する魔術と言うのも、そのジンの力を借りてなさるのですか。」

– A szolgálatában álló szellemet ugyebár Dzsinnek hívják. Ezek szerint az a mágia is, amit lesz szerencsém látni, ennek a dzsinnek a varázserejével történik?

ミスラ君は自分も葉巻へ火をつけると、にやにや笑いながら、匀（におい）の好い煙を吐いて、

Miszler, miután a saját szivarját meggyújtotta, vigyorogva fújta ki az illatos dohányfüstöt:

「ジンなどという精霊があると思ったのは、もう何百年も昔のことです。アラビヤ夜話（やわ）の時代のこととでも言いましょうか。私がハッサン・カンから学んだ魔術は、あなたでも使おうと思えば使えますよ。高が進歩した催眠術（さいみんじゅつ）に過ぎないのですから。——御覧なさい。この手をただ、こうしさえすれば好いのです。」

– Az emberek több száz éve, talán az Ezeregyéjszaka meséi korában hittek abban, hogy létezik egy Dzsinn nevű szellem. Az én mágiámat, amit Hasszán Kántól tanultam, még maga is elsajátíthatja, ha akarja. Ez ugyanis nem más, mint egy kifinomult hipnózistechnika. Nézze, csak ennyit kell tennem a kezemmel!

ミスラ君は手を挙げて、二三度私の眼の前へ三角形のようなものを描きましたが、やがてその手をテエブルの上へやると、縁へ赤く織り出した模様の花をつまみ上げました。私はびっくりして、思わず椅子（いす）をずりよせながら、よくよくその花を眺めましたが、確かにそれは今の今まで、テエブル掛の中にあった花模様の一つに違いありません。が、ミスラ君がその花を私の鼻の先へ持って来ると、ちょうど麝香（じゃこう）か何かのように重苦しい匀さえするのです。私はあまりの不思議さに、何度も感嘆（かんたん）の声を洩（もら）しますと、ミスラ君はやはり微笑したまま、また無造作（むぞうさ）にその花をテエブル掛の上へ落しました。勿論落すともとの通り花は織り出した模様になって、つまみ上げること所か、花びら一つ自由には動かせなくなってしまうのです。「どうです。訳はないでしょう。今度は、このランプを御覧なさい。」

Miszler felemelte a kezét, és két-három háromszöget rajzolt vele a szemem előtt a levegőbe, majd mikor visszatette az asztalra, kicsípett egy piros virágot a terítő széléből! Meglepetésemben önkéntelenül is közelebb húztam a széket, hogy jobban megnézzem a virágot, de az bizony nem volt más, mint ami eddig az asztalterítő mintáját képezte! Amikor pedig Miszler az orrom alá dugta, még azt is éreztem, hogy erős, pézsmához hasonló illata van. Hitetlenkedve felkiáltottam néhányszor, mire Miszler könnyed mosollyal visszaejtette a virágot a terítőre. Mondanom sem kell, az megint a terítő szőtt mintájának olyan szerves része lett, hogy egyetlen szirma sem rezdült, arról pedig szó sem lehetett, hogy valaki azt onnan kicsippentse.

– Mit szól hozzá? Ugye hihetetlen! Most pedig nézze a lámpát!

ミスラ君はこう言いながら、ちょいとテエブルの上のランプを置き直しましたが、その拍子（ひょうし）にどういう訳か、ランプはまるで独楽（こま）のように、ぐるぐる廻り始めました。それもちゃんと一所（ひとところ）に止ったまま、ホヤを心棒（しんぼう）のようにして、勢いよく廻り始めたのです。初（はじめ）の内は私も胆（きも）をつぶして、万一火事にでもなっては大変だと、何度もひやひやしましたが、ミスラ君は静に紅茶を飲みながら、一向騒ぐ容子（ようす）もありません。そこで私もしまいには、すっかり度胸が据（すわ）ってしまって、だんだん早くなるランプの運動を、眼も離さず眺めていました。

Ezzel megigazította az asztalon a lámpát, mire az – ki tudja miért – gyorsan pörögni kezdett, mint egy búgócsiga. Szépen egy helyben állva, a lámpaüveggel, mint valami forgó tengellyel indult heves forgásnak. Először megrémültem, hogy tűz lesz, és a gondolatra kivert a víz, de Miszler egyáltalán nem izgult, csak nyugodtan szürcsölgette a teáját. Ebből lassan én is bátorságot merítettem, és le sem vettem a szemem az egyre gyorsabban forgó lámpáról.

また実際ランプの蓋（かさ）が風を起して廻る中に、黄いろい焔（ほのお）がたった一つ、瞬（またた）きもせずにともっているのは、何とも言えず美しい、不思議な見物（みもの）だったのです。が、その内にランプの廻るのが、いよいよ速（すみやか）になって行って、とうとう廻っているとは見えないほど、澄み渡ったと思いますと、いつの間（ま）にか、前のようにホヤ一つ歪（ゆが）んだ気色（けしき）もなく、テエブルの上に据っていました。

Gyönyörű, megmagyarázhatatlan látvány volt, ahogy a lámpaernyő forgása által keltett szélben a sárga láng rezzenéstelenül égett. A lámpa egyre gyorsabban forgott, egészen addig, amíg nem is lehetett szemmel követni. Áttetszőnek tűnt, és egyszer csak megint nyugodtan állt az asztalon, ugyanolyan sértetlenül, mint azelőtt.

「驚きましたか。こんなことはほんの子供瞞（だま）しですよ。それともあなたが御望みなら、もう一つ何か御覧に入れましょう。」

– Ugye meglepődött? Pedig csak egy egyszerű, gyerekek ámítására való trükk volt. Mutassak esetleg valami mást?

ミスラ君は後（うしろ）を振返って、壁側（かべぎわ）の書棚を眺めましたが、やがてその方へ手をさし伸ばして、招くように指を動かすと、今度は書棚に並んでいた書物が一冊ずつ動き出して、自然にテエブルの上まで飛んで来ました。そのまた飛び方が両方へ表紙を開いて、夏の夕方に飛び交う蝙蝠（こうもり）のように、ひらひらと宙へ舞上るのです。私は葉巻を口へ啣（くわ）えたまま、呆気（あっけ）にとられて見ていましたが、書物はうす暗いランプの光の中に何冊も自由に飛び廻って、一々行儀よくテエブルの上へピラミッド形に積み上りました。しかも残らずこちらへ移ってしまったと思うと、すぐに最初来たのから動き出して、もとの書棚へ順々に飛び還（かえ）って行くじゃありませんか。

Miszler hátrafordulva a könyvespolcot nézte, majd kezével hívogató mozdulatokat tett. Erre a polcokon sorakozó könyvek, mintha mi sem lenne természetesebb, az asztal fölé repültek. Az sem mindegy, hogy hogyan: a borítójukat kitárva úgy repkedtek, mint a nyári estéken a denevérek. Én szivarral a számban álmélkodva néztem, ahogy a könyvek a lámpa halvány fényében egyenként, jól nevelten piramiskupacba rendeződtek az asztalon. Ahogy már mindegyik ott volt, rögtön meg is indultak, és olyan sorrendben, ahogy jöttek, szépen visszarepültek a könyvespolcra!

が、中でも一番面白かったのは、うすい仮綴（かりと）じの書物が一冊、やはり翼のように表紙を開いて、ふわりと空へ上りましたが、しばらくテエブルの上で輪を描いてから、急に頁をざわつかせると、逆落（さかおと）しに私の膝へさっと下りて来たことです。どうしたのかと思って手にとって見ると、これは私が一週間ばかり前にミスラ君へ貸した覚えがある、仏蘭西（フランス）の新しい小説でした。

A legérdekesebb közülük az a papírborítású könyv volt, amelyik szintén kitárt borítóval felreppent, néhány kört tett az asztal felett, majd hirtelen lapjait suhogtatva a térdemre telepedett. Vajon miért? Mikor jobban megnéztem, ráismertem arra az új francia regényre, amit én adtam kölcsön Miszlernek egy hete.

「永々（ながなが）御本を難有（ありがと）う。」

– Köszönöm szépen a könyvet!

ミスラ君はまだ微笑を含んだ声で、こう私に礼を言いました。勿論（もちろん）その時はもう多くの書物が、みんなテエブルの上から書棚の中へ舞い戻ってしまっていたのです。私は夢からさめたような心もちで、暫時（ざんじ）は挨拶さえ出来ませんでしたが、その内にさっきミスラ君の言った、「私の魔術などというものは、あなたでも使おうと思えば使えるのです。」という言葉を思い出しましたから、

Miszler változatlan mosollyal mondta ezt nekem. Ekkorra már a sok könyv persze mind visszarepült a polcra. Mintha csak álomból ébredtem volna, egy darabig szólni sem bírtam, de aztán eszembe jutottak Miszler szavai, miszerint az ő mágiáját még én is meg tudom tanulni. Ezt mondtam:

「いや、兼ね兼ね評判（ひょうばん）はうかがっていましたが、あなたのお使いなさる魔術が、これほど不思議なものだろうとは、実際、思いもよりませんでした。ところで私のような人間にも、使って使えないことのないと言うのは、御冗談ではないのですか。」

– Hallottam a hírét, de nem is gondoltam volna, hogy ennyire különös az ön mágiája. De mondja csak, nem viccelt, amikor azt mondta, hogy ezt egy magamfajta ember is elsajátíthatja, ha akarja?

「使えますとも。誰にでも造作（ぞうさ）なく使えます。ただ——」と言いかけてミスラ君はじっと私の顔を眺めながら、いつになく真面目（まじめ）な口調になって、

– Dehogy vicceltem! Bárki könnyedén utánozhatja. Egy feltétellel… – mondta Miszler, miközben az arcomat fürkészve hirtelen komolyra fordította a hangját:

「ただ、欲のある人間には使えません。ハッサン・カンの魔術を習おうと思ったら、まず欲を捨てることです。あなたにはそれが出来ますか。」

– … a kapzsi emberek nem tudják ezt csinálni. Ha meg akarja tanulni Hasszán Kán módszerét, akkor meg kell szabadulnia a mohóságtól. Képes maga erre?

「出来るつもりです。」

– Azt hiszem, igen.

私はこう答えましたが、何となく不安な気もしたので、すぐにまた後（あと）から言葉を添えました。

Így válaszoltam, de kicsit bizonytalan is voltam, ezért még hozzáfűztem:

「魔術さえ教えて頂ければ。」

– …persze, csak ha megtanít a mágiára.

それでもミスラ君は疑わしそうな眼つきを見せましたが、さすがにこの上念を押すのは無躾（ぶしつけ）だとでも思ったのでしょう。やがて大様（おおよう）に頷（うなず）きながら、

Miszler gyanakodva nézett, de illetlenségnek érezhette tovább feszegetni a dolgot. Rövid gondolkodás után, nagyvonalúan bólintott:

「では教えて上げましょう。が、いくら造作なく使えると言っても、習うのには暇もかかりますから、今夜は私の所へ御泊（おとま）りなさい。」

– Jól van, megtanítom. Ugyan nem nehéz, de beletelik némi időbe, ezért maradjon itt éjszakára!

「どうもいろいろ恐れ入ります。」

– Előre is köszönöm!

私は魔術を教えて貰う嬉しさに、何度もミスラ君へ御礼を言いました。が、ミスラ君はそんなことに頓着（とんちゃく）する気色（けしき）もなく、静に椅子から立上ると、

Egyfolytában hálálkodtam Miszlernek, annyira boldog voltam, hogy megtanulhatom tőle a mágiát. Azonban úgy tűnt, hogy ez őt nem érdekli, felállt és ezt mondta:

「御婆サン。御婆サン。今夜ハ御客様ガ御泊リニナルカラ、寝床ノ仕度ヲシテ置イテオクレ。」

– NÉNÉM! MA A VENDÉG NÁLUNK ALSZIK, VESSE MEG NEKI AZ ÁGYAT!

私は胸を躍らしながら、葉巻の灰をはたくのも忘れて、まともに石油ランプの光を浴びた、親切そうなミスラ君の顔を思わずじっと見上げました。

Szívem majd kiugrott örömömben, és úgy rámeredtem Miszler lámpával megvilágított, kedves arcára, hogy még a hamut is elfelejtettem lepöccinteni a szivaromról.

私がミスラ君に魔術を教わってから、一月ばかりたった後（のち）のことです。これもやはりざあざあ雨の降る晩でしたが、私は銀座のある倶楽部（くらぶ）の一室で、五六人の友人と、暖炉（だんろ）の前へ陣取りながら、気軽な雑談に耽っていました。

Egy hónappal azután történt, hogy Miszler megtanított a mágiára. Most is esős este volt, amikor a ginzai klub egyik helyiségében öt-hat barátommal együtt a kandallót körülülve könnyed beszélgetésbe feledkeztünk.

何しろここは東京の中心ですから、窓の外に降る雨脚（あまあし）も、しっきりなく往来する自働車や馬車の屋根を濡らすせいか、あの、大森（おおもり）の竹藪にしぶくような、ものさびしい音は聞えません。

Látszik, hogy Tokió közepén vagyunk: az ablak túloldalán zuhogó eső a szünet nélkül elhaladó autók és lovaskocsik tetejét verte, és talán ezért nem keltett olyan szomorú hangot, mint Ómoriban a bambuszok között.

勿論窓の内の陽気なことも、明い電燈の光と言い、大きなモロッコ皮の椅子（いす）と言い、あるいはまた滑かに光っている寄木細工（よせぎざいく）の床（ゆか）と言い、見るから精霊（せいれい）でも出て来そうな、ミスラ君の部屋などとは、まるで比べものにはならないのです。

Az erős villanylámpáknak, a nagy marokkói bőrfoteleknek vagy a fényezett intarziás padlónak köszönhetően az ablakon belüli vidám hangulat össze sem volt hasonlítható Miszler szobájához, ahol bármelyik pillanatban szellemek bukkanhatnak elő.

私たちは葉巻の煙の中に、しばらくは猟（りょう）の話だの競馬の話だのをしていましたが、その内に一人の友人が、吸いさしの葉巻を暖炉（だんろ）の中に抛りこんで、私の方へ振り向きながら、

A szivarfüstben egy ideig a vadászatról, a lóversenyről és hasonlókról beszélgettünk, amikor egyszer csak az egyik barátom a félig elszívott szivarját a kandallóba dobva felém fordult, és ezt mondta:

「君は近頃魔術を使うという評判（ひょうばん）だが、どうだい。今夜は一つ僕たちの前で使って見せてくれないか。」

– Azt beszélik, képes vagy a mágiára. Mi igaz ebből? Nem mutatnád meg ma este nekünk?

「好いとも。」

– Éppenséggel megmutathatom.

私は椅子の背に頭を靠（もた）せたまま、さも魔術の名人らしく、横柄（おうへい）にこう答えました。

A fejemet a fotel támláján nyugtatva úgy válaszoltam, mint egy nagy mágus.

「じゃ、何でも君に一任するから、世間の手品師（てじなし）などには出来そうもない、不思議な術を使って見せてくれ給え。」

– Rád bízom, hogy mit, de olyan mágiát mutass, amilyenre a mai bűvészek nem képesek!

友人たちは皆賛成だと見えて、てんでに椅子をすり寄せながら、促すように私の方を眺めました。そこで私は徐（おもむろ）に立ち上って、

A barátaimnak tetszett az ötlet, és a foteleiket közelebb húzva sürgetően néztek rám. Ekkor én lassan felálltam, és ezt mondtam:

「よく見ていてくれ給えよ。僕の使う魔術には、種も仕掛（しかけ）もないのだから。」

– Jól figyeljetek! Az én mágiámban nincs semmiféle bűvésztrükk vagy preparálás.

私はこう言いながら、両手のカフスをまくり上げて、暖炉の中に燃え盛（さか）っている石炭を、無造作（むぞうさ）に掌の上へすくい上げました。私を囲んでいた友人たちは、これだけでも、もう荒胆（あらぎも）を挫（ひし）がれたのでしょう。皆顔を見合せながらうっかり側へ寄って火傷（やけど）でもしては大変だと、気味悪るそうにしりごみさえし始めるのです。

Ezzel feltűrtem a mandzsettámat, és a kezembe vettem az izzó parazsat a kandallóból. A körülöttem álló barátaim bizonyára már ennyitől is hideglelést kaptak. Egymásra néztek, és attól félve, hogy a közelemben megéghetnek, borzongva hátrálni kezdtek.

そこで私の方はいよいよ落着き払って、その掌の上の石炭の火を、しばらく一同の眼の前へつきつけてから、今度はそれを勢いよく寄木細工の床（ゆか）へ撒（ま）き散らしました。その途端です、窓の外に降る雨の音を圧して、もう一つ変った雨の音が俄（にわか）に床の上から起ったのは。と言うのはまっ赤な石炭の火が、私の掌（てのひら）を離れると同時に、無数の美しい金貨になって、雨のように床の上へこぼれ飛んだからなのです。

Én nyugodtan odatartottam eléjük a tenyeremen a parazsat, majd lendületesen rászórtam az intarziás padlóra. Ekkor az ablakon túli eső hangját elnyomva, hirtelen egy másik, különös esőhang ütötte meg a fülünket lentről. Ugyanis a vörös parázs a kezemet elhagyva megszámlálhatatlan gyönyörű aranytallérrá változott, és csilingelő esőként hullott a földre!

友人たちは皆夢でも見ているように、茫然と喝采（かっさい）するのさえも忘れていました。

A barátaim mintha csak álmot láttak volna, úgy ledermedtek, hogy még ujjongani is elfelejtettek.

「まずちょいとこんなものさ。」

– Hát, valami ilyesmiről lenne szó.

私は得意の微笑を浮べながら、静にまた元の椅子に腰を下しました。

Büszkén mosolyogva, csendesen visszaültem a helyemre.

「こりゃ皆ほんとうの金貨かい。」

呆気（あっけ）にとられていた友人の一人が、ようやくこう私に尋（たず）ねたのは、それから五分ばかりたった後のことです。

Öt percnek kellett eltelnie, mire az álmélkodó barátaim egyike megszólalt végre:

– Ez tényleg mind valódi arany?

「ほんとうの金貨さ。嘘だと思ったら、手にとって見給え。」

– Mi lenne más? Ha nem hiszed, kapj fel egyet és nézd meg!

「まさか火傷（やけど）をするようなことはあるまいね。」

– Remélem nem éget meg!

友人の一人は恐る恐る、床の上の金貨を手にとって見ましたが、

Az egyikük félve felemelt egy aranytallért a földről.

「成程こりゃほんとうの金貨だ。おい、給仕、箒（ほうき）と塵取りとを持って来て、これを皆掃き集めてくれ。」

– Nahát, ez tényleg az! Pincér, hozzon egy seprűt meg egy szemétlapátot, és söpörje össze ezeket!

給仕はすぐに言いつけられた通り、床の上の金貨を掃き集めて、堆（うずたか）く側のテエブルへ盛り上げました。友人たちは皆そのテエブルのまわりを囲みながら、

A pincér engedelmesen felsöpörte a padlóról az aranyat, és egy halomba rakta oldalt az asztalon. A barátaim az asztal köré gyűltek.

「ざっと二十万円くらいはありそうだね。」

– Ez legalább 200 ezer jen.

「いや、もっとありそうだ。華奢（きゃしゃ）なテエブルだった日には、つぶれてしまうくらいあるじゃないか。」

– Van ez több is. Ha egy kicsit gyengébb lenne az asztal, össze is roskadna alatta.

「何しろ大した魔術を習ったものだ。石炭の火がすぐに金貨になるのだから。」

– Ez aztán varázslat a javából! A parázsból egy pillanat alatt arany lett.

「これじゃ一週間とたたない内に、岩崎や三井にも負けないような金満家になってしまうだろう。」などと、口々に私の魔術を褒（ほ）めそやしました。が、私はやはり椅子（いす）によりかかったまま、悠然と葉巻の煙を吐いて、

– Ezzel egy hét alatt olyan milliomos lehetne belőled, hogy Ivaszaki és Micui elbújhatna melletted!

Ilyen és ehhez hasonló dicséretekkel illették a mágiámat. Én még mindig a fotelben hátradőlve kifújtam a szivarom füstjét, és ezt mondtam:

「いや、僕の魔術というやつは、一旦欲心を起したら、二度と使うことが出来ないのだ。だからこの金貨にしても、君たちが見てしまった上は、すぐにまた元の暖炉の中へ抛（ほう）りこんでしまおうと思っている。」

– Sajnos nem, mert az én mágikus erőm elvész, ha egyszer kapzsi leszek. Ezért ezt az aranyat is vissza fogom dobni a tűzbe, ha már kinézegettétek magatokat.

友人たちは私の言葉を聞くと、言い合せたように、反対し始めました。これだけの大金を元の石炭にしてしまうのは、もったいない話だと言うのです。が、私はミスラ君に約束した手前もありますから、どうしても暖炉に抛りこむと、剛情（ごうじょう）に友人たちと争いました。すると、その友人たちの中でも、一番狡猾（こうかつ）だという評判のあるのが、鼻の先で、せせら笑いながら、

A barátaim erre egyszerre zúgolódni kezdtek. Azt mondták, hogy kár lenne parázzsá változtatni ennyi pénzt. Engem kötött a Miszlernek tett ígéretem, és csökönyösen viaskodtam a barátaimmal, hogy dobjuk vissza a kandallóba. Egyszer csak az egyik barátom, aki a legravaszabb volt valamennyiünk között, pökhendi módon, gúnyosan nevetve így szólt:

「君はこの金貨を元の石炭にしようと言う。僕たちはまたしたくないと言う。それじゃいつまでたった所で、議論が干（ひ）ないのは当り前だろう。そこで僕が思うには、この金貨を元手にして、君が僕たちと骨牌（かるた）をするのだ。そうしてもし君が勝ったなら、石炭にするとも何にするとも、自由に君が始末するが好（い）い。が、もし僕たちが勝ったなら、金貨のまま僕たちへ渡し給え。そうすれば御互の申し分も立って、至極満足だろうじゃないか。」

– Te azt mondod, hogy megint parazsat akarsz csinálni az aranyból. Mi pedig ezt nem akarjuk. Így sohasem jutunk dűlőre. Mi lenne, ha elkezdenénk kártyázni belőle? Ha nyersz, akkor felőlünk azt csinálsz vele, amit akarsz. Akár a tűzbe is vetheted. Ha viszont mi nyerünk, át kell engedned nekünk. Így mindkét fél véleménye érvényesülhet, elégedettek lehetünk.

それでも私はまだ首を振って、容易にその申し出しに賛成しようとはしませんでした。所がその友人は、いよいよ嘲（あざけ）るような笑（えみ）を浮べながら、私とテエブルの上の金貨とを狡（ず）るそうにじろじろ見比べて、

Én még mindig csak a fejemet ráztam, és nem adtam be a derekamat. A barátom azonban még gúnyosabban mosolygott, és ravasz szemmel nézett hol rám, hol pedig az aranyra az asztalon.

「君が僕たちと骨牌（かるた）をしないのは、つまりその金貨を僕たちに取られたくないと思うからだろう。それなら魔術を使うために、欲心を捨てたとか何とかいう、折角（せっかく）の君の決心も怪しくなってくる訳じゃないか。」

– Biztosan azért nem játszol velünk, mert sajnálod tőlünk az aranyat! Rozoga lábakon áll az érved, miszerint a mágia érdekében úgymond feláldoztad a kapzsiságodat.

「いや、何も僕は、この金貨が惜しいから石炭にするのじゃない。」

– Nem azért akarom parázzsá változtatni, mert sajnálom tőletek!

「それなら骨牌（かるた）をやり給えな。」

– Akkor rajta, kártyázz velünk!

何度もこういう押問答を繰返した後で、とうとう私はその友人の言葉通り、テエブルの上の金貨を元手（もとで）に、どうしても骨牌（かるた）を闘わせなければならない羽目（はめ）に立ち至りました。勿論友人たちは皆大喜びで、すぐにトランプを一組取り寄せると、部屋の片隅にある骨牌机（かるたづくえ）を囲みながら、まだためらい勝ちな私を早く早くと急（せ）き立てるのです。

A hosszas huzavona vége az lett, hogy a barátom javaslatának megfelelően, az asztalon lévő pénzzel kártyáznom kellett. Én még mindig bizonytalan voltam, de a barátaim örvendezve kártyát hozattak, és a terem egyik sarkában álló kártyaasztal köré gyűlve sürgettek.

ですから私も仕方がなく、しばらくの間は友人たちを相手に、嫌々（いやいや）骨牌（かるた）をしていました。が、どういうものか、その夜に限って、ふだんは格別骨牌（かるた）上手でもない私が、嘘のようにどんどん勝つのです。するとまた妙なもので、始は気のりもしなかったのが、だんだん面白くなり始めて、ものの十分とたたない内に、いつか私は一切を忘れて、熱心に骨牌（かるた）を引き始めました。

Nem volt mit tennem, egy darabig kénytelen voltam kártyázni velük, akármennyire nem esett ínyemre. És mit ad isten, én, aki általában nem vagyok túl jó játékos, hihetetlen módon egyre csak nyertem! Az volt a furcsa, hogy ettől még a kedvem is megjött a játékhoz. Nem telt bele tíz perc, és máris mindenről megfeledkezve, izgatottan húztam a lapokat.

友人たちは、元より私から、あの金貨を残らず捲（ま）き上げるつもりで、わざわざ骨牌（かるた）を始めたのですから、こうなると皆あせりにあせって、ほとんど血相（けっそう）さえ変るかと思うほど、夢中になって勝負を争い出しました。が、いくら友人たちが躍起となっても、私は一度も負けないばかりか、とうとうしまいには、あの金貨とほぼ同じほどの金高（きんだか）だけ、私の方が勝ってしまったじゃありませんか。するとさっきの人の悪い友人が、まるで、気違いのような勢いで、私の前に、札（ふだ）をつきつけながら、

Erre a barátaim, akik azért kezdtek el velem játszani, hogy szépen elnyerjék tőlem az összes aranyat, egyre idegesebbek lettek, és szinte belesápadtak az igyekezetükbe. Ennek ellenére bármennyire hevesen is játszottak, nemhogy nem veszítettem, de a végén legalább még egyszer annyi pénzt sikerült nyernem, mint az arany volt! Ekkor az előbbi rosszhiszemű barátom szinte tébolyodottan nekem tartotta a paklit, és ezt mondta:

「さあ、引き給え。僕は僕の財産をすっかり賭ける。地面も、家作（かさく）も、馬も、自働車も、一つ残らず賭けてしまう。その代り君はあの金貨のほかに、今まで君が勝った金をことごとく賭けるのだ。さあ、引き給え。」

– Húzz! Én minden vagyonomat felteszem. A földemet, a házamat, a lovamat, az autómat, kivétel nélkül mindent. Cserébe te pedig felteszed az aranyat, és az eddig elnyert összes pénzt ! Na, húzz!

私はこの刹那（せつな）に欲が出ました。テエブルの上に積んである、山のような金貨ばかりか、折角私が勝った金さえ、今度運悪く負けたが最後、皆相手の友人に取られてしまわなければなりません。のみならずこの勝負に勝ちさえすれば、私は向うの全財産を一度に手へ入れることが出来るのです。こんな時に使わなければどこに魔術などを教わった、苦心の甲斐（かい）があるのでしょう。そう思うと私は矢（や）も楯（たて）もたまらなくなって、そっと魔術を使いながら、決闘でもするような勢いで、

Erre elkapott a mohóság. Nemcsak az asztalon lévő aranyat, hanem még az idáig elnyert pénzt is elveszíthetem, ha most elpártol tőlem a szerencse. Viszont, ha nyerek, akkor mindene az enyém lesz. Mikor, ha ne most vegyem hasznát a fáradságos munkával megtanult mágiának? Erre a gondolatra nem bírtam magammal, és titokban mágiát használva, ha harc, hát legyen harc, ezt mondtam:

「よろしい。まず君から引き給え。」

– Felőlem mehet. Először te húzz!

「九（く）。」

– Kilences.

「王様（キング）。」

– Király.

私は勝ち誇った声を挙げながら、まっ蒼になった相手の眼の前へ、引き当てた札（ふだ）を出して見せました。すると不思議にもその骨牌（かるた）の王様（キング）が、まるで魂がはいったように、冠（かんむり）をかぶった頭を擡（もた）げて、ひょいと札（ふだ）の外へ体を出すと、行儀よく剣を持ったまま、にやりと気味の悪い微笑を浮べて、

Diadalmasan felkiáltottam, és a falfehérré vált partnerem orra elé dugtam a lapot. Ekkor különös dolog történt. A király, mintha lélek szállt volna bele, felemelte koronás fejét, kilépett a kártyából, majd ahogy kell, karddal a kezében, hátborzongató mosollyal a száján, ismerős hangon ezt mondta:

「御婆サン。御婆サン。御客様ハ御帰リニナルソウダカラ、寝床ノ仕度ハシナクテモ好イヨ。」

– NÉNÉM! A VENDÉG HAZAMEGY, NEM KELL MEGÁGYAZNI NEKI!

と、聞き覚えのある声で言うのです。と思うと、どういう訳か、窓の外に降る雨脚（あまあし）までが、急にまたあの大森の竹藪にしぶくような、寂しいざんざ降（ぶ）りの音を立て始めました。

Ekkor ki tudja miért, a kinti eső is hirtelen olyan szomorúan kezdett esni, mint akkor ott Ómoriban a bambuszerdőcskében.

ふと気がついてあたりを見廻すと、私はまだうす暗い石油ランプの光を浴びながら、まるであの骨牌（かるた）の王様（キング）のような微笑を浮べているミスラ君と、向い合って坐っていたのです。

Feleszmélve körülnéztem, és láttam, hogy még mindig a petróleumlámpa sápadt fényénél, a kártya királyához hasonlóan mosolygó Miszlerrel szemben ülök.

私が指の間に挟（はさ）んだ葉巻の灰さえ、やはり落ちずにたまっている所を見ても、私が一月ばかりたったと思ったのは、ほんの二三分の間に見た、夢だったのに違いありません。けれどもその二三分の短い間に、私がハッサン・カンの魔術の秘法を習う資格のない人間だということは、私自身にもミスラ君にも、明かになってしまったのです。私は恥しそうに頭を下げたまま、しばらくは口もきけませんでした。

Az ujjaim között tartott szivarom hamuja sem esett még le, vagyis amit én egy hónapnak éreztem, nem volt más, mint néhány perces álom. Ez alatt a két-három perc alatt azonban saját magam és Miszler számára is nyilvánvalóvá vált, hogy nem vagyok méltó arra, hogy megtanuljam Hasszán Kán mágiáját. Lehajtott fejjel, szótlanul ültem szégyenemben egy ideig.

「私の魔術を使おうと思ったら、まず欲を捨てなければなりません。あなたはそれだけの修業が出来ていないのです。」

– Ha az én mágiámat akarja használni, meg kell szabadulnia a mohó vágyaitól. Maga még nem elég érett erre.

ミスラ君は気の毒そうな眼つきをしながら、縁へ赤く花模様を織り出したテエブル掛の上に肘（ひじ）をついて、静にこう私をたしなめました。

Így dorgált csendesen, miközben sajnálkozó tekintettel rákönyökölt a virágmintás szélű, szőtt asztalterítőre.