宮沢賢治：ざしき童子のはなし
Mijazava Kendzsi: Szellemgyerek

ぼくらの方の、ざしき童子（ぼっこ）のはなしです

Történeteink a szellemgyerekről

あかるいひるま、みんなが山へはたらきに出て、こどもがふたり、庭（にわ）であそんでおりました。大きな家にだれもおりませんでしたから、そこらはしんとしています。

Egy derűs napon mindenki a hegyekbe ment dolgozni, csak két gyerek játszadozott a kertben. A nagy ház némán kongott az ürességtől.

ところが家の、どこかのざしきで、ざわっざわっと箒（ほうき）の音がしたのです。

Egyszer csak az egyik tatamis szobából söprögetés hangja hallatszott.

ふたりのこどもは、おたがい肩（かた）にしっかりと手を組みあって、こっそり行ってみましたが、どのざしきにもたれもいず、刀（かたな）の箱（はこ）もひっそりとして、かきねの檜（ひのき）が、いよいよ青く見えるきり、たれもどこにもいませんでした。

Egymásba kapaszkodva végiglopózott a két fiú a szobákon, de nem találtak senkit bent. A kard doboza hangtalanul tátongott, a ciprussövény pedig még élénkebben zöldellt. Sehol sem volt egy árva lélek sem.

ざわっざわっと箒の音がきこえます。

Huss huss! Hallatszott a söprű hangja.

とおくの百舌（もず）の声なのか、北上（きたかみ）川の瀬（せ）の音か、どこかで豆（まめ）を箕（み）にかけるのか、ふたりでいろいろ考えながら、だまって聴（き）いてみましたが、やっぱりどれでもないようでした。

Egy távoli madárhang csúfolta meg a a fülüket? Talán a Kitakami folyó csobogását hallották? Lehet, hogy valaki babot önt? Pisszenés nélkül fülelve törték a fejüket, de nem volt egy okos ötletük sem.

たしかにどこかで、ざわっざわっと箒の音がきこえたのです。

Egészen bizonyos, hogy valaki seper.

も一どこっそり、ざしきをのぞいてみましたが、どのざしきにもたれもいず、ただお日さまの光ばかりそこらいちめん、あかるく降（ふ）っておりました。

Megint belestek a szobákba, de tényleg nem volt bent senki, csak a nap sugarai ereszkedtek fényesen a tatamikra.

こんなのがざしき童子（ぼっこ）です。

Ilyen egy szellemgyerek.

「大道（だいどう）めぐり、大道めぐり」

一生けん命（めい）、こう叫（さけ）びながら、ちょうど十人の子供（こども）らが、両手（りょうて）をつないでまるくなり、ぐるぐるぐるぐる座敷（ざしき）のなかをまわっていました。どの子もみんな、そのうちのお振舞（ふるまい）によばれて来たのです。

– Lánc, lánc eszterlánc! – énekelték hangosan a gyerekek, ahogy egymás kezét fogva körbetáncolták a tatamis szobát.

Vendégségbe hívták ide őket.

ぐるぐるぐるぐる、まわってあそんでおりました。

Körbe-körbe forogtak, úgy játszottak.

そしたらいつか、十一人になりました。

Egyszer csak tizenegyen lettek.

ひとりも知らない顔がなく、ひとりもおんなじ顔がなく、それでもやっぱり、どう数えても十一人だけおりました。そのふえた一人がざしきぼっこなのだぞと、大人（おとな）が出て来て言（い）いました。

Nem volt köztük ismeretlen gyerek, de két egyforma arcú sem, mégis tizenegyen voltak, akárhogy is olvasták. Egy felnőtt odament, és azt mondta, hogy egyikük biztosan szellemgyerek.

けれどもたれがふえたのか、とにかくみんな、自分だけは、どうしてもざしきぼっこでないと、一生けん命眼（め）を張（は）って、きちんとすわっておりました。

De vajon ki? Mindegyikük megrökönyödve tiltakozott, hogy bárki, csak ő nem.

こんなのがざしきぼっこです。

Ilyen egy szellemgyerek.

それからまたこういうのです。

A következőt is beszélik.

ある大きな本家では、いつも旧（きゅう）の八月のはじめに、如来（にょらい）さまのおまつりで分家の子供らをよぶのでしたが、ある年その一人の子が、はしかにかかってやすんでいました。

Egy nagy család a régi naptár nyolcadik hónapja elején a rokon gyerekeket mindig meghívta a buddhista ünnepre, de az egyik gyerek most nem tudott jönni, mert a kanyaró ágynak döntötte.

「如来さんの祭（まつ）りへ行きたい。如来さんの祭りへ行きたい」と、その子は寝（ね）ていて、毎日毎日言（い）いました。

– El akarok menni az ünnepre! El akarok menni az ünnepre! – hajtogatta nap mint nap a fekvő gyerek.

「祭（まつ）り延（の）ばすから早くよくなれ」本家のおばあさんが見舞（みま）いに行って、その子の頭をなでて言いました。

– Ne félj, elhalasztjuk az ünnepet, csak gyógyulj meg! – mondta a beteglátogatóba érkezett nagymamája, és megsimogatta a fejét.

その子は九月によくなりました。

A gyerek a kilencedik hónapban meggyógyult.

そこでみんなはよばれました。ところがほかの子供（こども）らは、いままで祭りを延ばされたり、鉛（なまり）の兎（うさぎ）を見舞いにとられたりしたので、なんともおもしろくなくてたまりませんでした。

Összehívták hát a rokonságot. A többi gyerek azonban nem örült, mert nem elég, hogy az ünnep el lett halasztva, még a játéknyuszikájukat is oda kellett adniuk a lábadozó betegnek.

「あいつのためにひどいめにあった。もう今日は来ても、どうしたってあそばないぞ」と約束（やくそく）しました。

– Ő az oka mindennek! Hiába jön, úgysem fogunk játszani vele! – fogadták meg egymás között.

「おお、来たぞ、来たぞ」みんながざしきであそんでいたとき、にわかに一人が叫（さけ）びました。

– Nézzétek, ott jön! – kiáltott fel hirtelen az egyikük, amikor a tatamis szobában játszottak.

「ようし、かくれろ」みんなは次（つぎ）の、小さなざしきへかけ込（こ）みました。

– Bújjunk el!

Gyorsan átszaladtak a másik, kisebb szobába.

そしたらどうです。そのざしきのまん中に、今やっと来たばっかりのはずの、あのはしかをやんだ子が、まるっきりやせて青ざめて、泣（な）きだしそうな顔をして、新しい熊（くま）のおもちゃを持（も）って、きちんとすわっていたのです。

De mit láttak? A másik szoba kellős közepén, a kanyaróból felgyógyult, még igazán meg sem érkezett gyerek ült a tatamin sovány, sápadt, elkámpicsorodott arccal, egy új játékmackót szorongatva.

「ざしきぼっこだ」一人が叫んでにげだしました。みんなもわあっとにげました。ざしきぼっこは泣きました。

– Szellemgyerek! – kiáltotta az egyikük, majd kirohant. A többiek sikongva követték. A szellemgyerek sírva fakadt.

こんなのがざしきぼっこです。

Ilyen egy szellemgyerek.

また、北上（きたかみ）川の朗妙寺（ろうみょうじ）の淵（ふち）の渡（わた）し守（もり）が、ある日わたしに言いました。

Egyszer a Kitakami folyón, a Rómjódzsi templomnál dolgozó révész a következőket mesélte nekem.

「旧暦（きゅうれき）八月十七日の晩（ばん）、おらは酒（さけ）のんで早く寝（ね）た。おおい、おおいと向（む）こうで呼（よ）んだ。起（お）きて小屋（こや）から出てみたら、お月さまはちょうどそらのてっぺんだ。おらは急（いそ）いで舟（ふね）だして、向こうの岸（きし）に行ってみたらば、紋付（もんつき）を着（き）て刀（かたな）をさし、袴（はかま）をはいたきれいな子供（こども）だ。たった一人で、白緒（しろお）のぞうりもはいていた。渡（わた）るかと言（い）ったら、たのむと言（い）った。子どもは乗（の）った。舟（ふね）がまん中ごろに来たとき、おらは見ないふりしてよく子供を見た。きちんと膝（ひざ）に手を置（お）いて、そらを見ながらすわっていた。

A régi naptár nyolcadik hónap 17. napján este iszogattam, és már korán lefeküdtem.

– Halló! Halló! – kiabálta valaki a túlpartról.

Felkeltem, és kimentem a viskómból. A hold éppen az ég legtetején volt. Elkötöttem a csónakomat, és áteveztem vele a túlpartra. Hát egy gyerek volt az, családi címeres fiú kimonóban, hakamában, karddal az oldalán! Egyes egyedül ácsorgott ott, fehér pántos zóri szandáljában. Kérdeztem, hogy átvigyem-e, mire igennel felelt, és beszállt a csónakba. A folyó közepére érve lopva megnéztem magamnak a gyereket. Egyenesen ült, kezét a térdére téve, miközben az eget bámulta.

お前さん今からどこへ行く、どこから来たってきいたらば、子供はかあいい声で答えた。そこの笹田（ささだ）のうちにずいぶんながくいたけれど、もうあきたから他（ほか）へ行くよ。なぜあきたねってきいたらば、子供はだまってわらっていた。どこへ行くねってまたきいたらば、更木（さらき）の斎藤（さいとう）へ行くよと言った。岸についたら子供はもういず、おらは小屋（こや）の入口にこしかけていた。夢（ゆめ）だかなんだかわからない。けれどもきっと本当だ。それから笹田がおちぶれて、更木の斎藤では病気もすっかり直ったし、むすこも大学を終わったし、めきめき立派（りっぱ）になったから」

Kérdeztem tőle honnan jön, és hová megy, mire ő kedvesen válaszolt. A Szaszada családnál volt hosszú ideig, de megunta, és most másvalakihez megy. Azt már nem mondta meg, hogy mit unt meg, csak nevetett. Tovább faggattam, hogy hová megy, mire azt válaszolta, hogy Szaitóhoz Szarakiba. Amikor a partra értem, a gyerek már nem volt sehol. Leültem a viskóm bejáratánál. Csak álmodtam volna?

Biztos vagyok benne, hogy nem. A Szaszada család tönkrement, míg Szarakiban Szaitóék meggyógyultak. A fiuk elvégezte az egyetemet, és daliás emberré cseperedett.

こんなのがざしき童子（ぼっこ）です。

Ilyen egy szellemgyerek.